Egy jó nagy barom vagyok, nem vagyok más...... már megint hagytam magam csőbe húzni.... de mit is gondolhattam, istenem.... Már-már úgy tűnt, öt hónap után mégis lehetne javítani a helyzetünkön (férjemmel), már kezdtünk emberi módon szóbaállni egymással - hittem én - , egy óriási balhé után..... Ez a beszélgetés volt három napja. Azóta minden nap várom, hogy eljöjjön. Mindig volt valami kifogás. Ma is felhívott, hogy jön este, legyek otthon (parancs). Egy óra múlva sms, hogy elmegy ide meg ide, hoz a gyereknek hintát, nem ér már ide. Csakazértis körbebicigliztem a falut - én állat, mindent meg kell tapasztalnom, másképp nem hiszem el - naná, hogy az egyik kocsmában volt.Jó, fél óra múlva jön. Egy óra múlva már remegtem az idegtől, hogy megint átvert, felhívom, még kocsma, aztán szétkapcsol. Azóta megint nem lehet utolérni. Anyóst felhívtam, szó sem volt semmiféle hintáról, sima kocsma a haverokkal.... mint mindig.
Akkor most? Mikor látom már be végre: Krisztikeeee, Te már nem kellessz, ébresztő, erre az emberre már semmiféle varázslattal nem tudsz hatni......
Kellett ez nekem már megint.... meg fogok őrülni:((((, de ma megint nem alszom, az tuti......
Kéremszépen... legyen már vége....
