Sikeresen letöltöttem pár albumot a netről, no meg egy filkezelőt, a jó öreg Nortont, mert én még ahhoz értek igazán:). Úgyhogy most meg vagyok elégedve magammal, számítógép-guru leszek itt a végén magam előtt. Mindenesetre most Charlie-t hallgatom, hm, imádom.
ÁR-ről ma hallottam pletyit, a felsőlakó csaj munkahelyére beszállító ÁR, és állítólag most mennek szét a csajával (a sokadikkal), és a csaj főnőkasszonyával randizgat mostanában, aki amúgy egy hülye p..a. KJ-tól kaptam levelet ma, ő nincs valami nagy véleménnyel ÁR-ről (egy helyen dolgoztunk mind a hárman), na jó, hogy úgymondjam ellenfelek voltak:), de azér' mégis....
Én meg itt álmodozom, aztán még észre se vett az áruházba, ugyi, jajistenem beteg vagyok:))), agyilag biztos.
Amúgy télleg meghalnék most legszívesebben, tök kilátástalan az életem, semminek semmi értelme, kint zümmög a tavasz, de minek, ha én be vagyok ide zárva, istenem, annyira elmennék pár nap "szabadságra", de hát ez az anyaság, ha már vállaltam, itt nincs szabi, meg ilyenek, kár, hogy ez csak az anyákra örök érvényű, hol van ilyenkor a kedves apuka, egész nap nem jelentkezett, ha belegondolok, hogy a MI kocsinkba fuvarozza, kirándultatja, vagy dugja a nőjét, hát rögtön elkaparom magam........ Megtenné????? Miért ne.... ahogy kidobta annak idején a barátnőjét, amikor én kerültem sorra...... mindenre képes.... amíg egy egészen kicsit számítottam neki, nem tette volna meg.... de most.... már csak mellesleg a gyereke anyja vagyok, ennyi......
Megőrülök a bezártságtól, érdekes, két dologtól rettegtem mindig, magánytól, bezártságtól, és most ezt a kettőt kaptam meg.... remélem, ha levezeklem a bűnöm - bár nem tudom, mikor véthettem ekkorát - akkor már csak jobb dolgok jöhetnek.....
Két napja nem írtam a két srácnak, akik írtak nekem, áááá, mit is írhatnék, persze, jó lenne barátkozni, de ........... nem tudok megbízni idegenekbe.... valaki régi kelllene.......
Úristen édes kicsi lányom.... ma másfél éves..... nem tehet semmiről..... nem akarom nyűgnek érezni..... nem is az....... kifutok a világból..... lehetett volna másképp is... ha van normális apja....... ötször jobban tudnánk élni, ötször jobban tudnám ezt a kislányt szeretni, kezelni, boldogan nevelni...... hogy boldog családban nőjjőn fel....nem látja apát-anyát ölelkezni.... kedveskedni... nem látja az összetartást, nem érzi a kötelékeket.....mondjuk nem biztosíték, hogyha együttmaradnánk, akkor így lenne... látná, ahogy egymást öljük... érezné a feszültséget... nem tudom. . semmit sem tudok. 30 évesen nem tudok, nem vagyok rá képes, hogy új életet kezdjek.... nem tudom, hogy kell..... belül még olyan gyerek vagyok én is..
