.... háromgyerekes, picibabás ismerősöm mondja, hogy megint balhé van náluk, a férje megint nem tudja - vagy még??? - eldönteni, mi a fontosabb, az ő szabad élete, vagy a család, gyerekek. Nézek rá, és nem értem - Ny. ezt most komolyan mondod, amikor ittvagy a három kölyökkel....? Pedig pár éve.... nem így képzelték...

....ma, vasárnap délután, moziból jövünk barátosnémmal, meg a gyerekekkel. Nem kérdem, miért velünk töltik a vasárnap délutánt, nagyjából már sejtem, évek óta sejtem.... A férj most éppen otthon van, de amúgy heti kétszeri foci, kétszer darts, hétvégén bélyegklub... családi programokon mindig barátnőm és a gyerek... és barátonsném vagy eszik, vagy vadromantikus könyvekbe és filmekbe temetkezik.... Pedig pár éve.... nem így kezdődött.

.... másik, szintén velem egyidős ismerősék, két gyönyörű kislánnyal, jó szakmával, vállalkozásban, reggeltől-estig tartó munkával, végre telket vettek. Az építkezésről teljesen ellenkező elképzeléseket elbeszélve tudom meg, ahogy hallgatom őket, hogy véd-és dacszövetségben élnek. Szerelem nélkül.... pedig pár éve.... milyen más volt....

Az általam ismert, ötvenes-hatvanas házaspárok legtöbbje külön szobában tévézik (és alszik?), felületes, mindennapi párbeszédekből álló beszélgetésekkel tartva fenn a kommunikációt él. Ha baj van, tudnak egymásrra támaszkodni, ez természetes. Csak néhányan vannak, aki élvezik is az életet.

Valami nagyon nem jól van itt...