....azaz jön ide most mindenféle....:)

Tegnap jó szemét anya voltam. Gondolom Mucus legalábbis ezt tartja, a gáz, hogy én is.... úúúúgy utálok szigorúnak lenni...! De egyszerűen muszáj. Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan kell azt csinálni, hogy rájöjjön/elfogadja/megtanulja (?), hogy sajna vannak kötelességek. Vannak nemszeretem dolgok.... Ilyen az iskolábamenés, a tanulás, a rákészülés, ilyen, hogyha valamibe belevágunk, akkor azt nem hagyjuk abba, hanem kitartunk, és végigcsináljuk.... na, szóval ezeknél a dolgoknál marhára hiányzik egy "erősebb" fél, aki hajlíthatatlan, merthogy a mutatvány alapból ott bukik, hogy mivel én sem tudok mindent úgy megcsinálni, ahogy "kell" meg "muszáj", szóval félek, hogy az én számból hiteltelen lehet az egész. Ja. Tojik nagy ívben a fejemre. Vagyis eddig legalábbis.

Ráadásul marhára nem szimpatizálok a "büntetéses" -neveléssel, vagy a megvonásossal, ha jobban tetszik.... de mégis, akkor hogy lehet rá hatni???? merugye én hiába figyelem a kis lelkét, ha ő meg kihasznál... merthogy mi szülők olyan jól kihasználhatósak vagyunk....

Szóval roppantmód utáltam magam este fél nyolckor, amikor a századik "nem" -et szajkóztam, és később pedig lilába borulva üvöltöttem vele, amikőr ő meg "csakazértse"-zett...... Nálam jobban szerintem csak ő utált.....

Vegyük pl. a zongoratanulást. Baromi ügyes. Secpert alatt meg tudja tanulni, érti, van füle, van érzéke, és vannak ujjacskái hozzá..... Tudom, hogy a kitartáshoz még pici, és rühelli az egészet, és néha nekem is megfordul a fejemben, hogy ilyen cirkusz miatt hagyjuk az egészet a fenébe.... de nem. Ez is olyan tudás, amit nem vehetnek el tőle, amitől több lesz, és ami - magamról tudom, mert nekem hiányzik, és néha azt érzem, behozhatatlan a lemaradás - a későbbiekben ki tudja, mikor lesz örömteli, alkalmazható tudás....

Szóval szerintem azért ildomos még terelgetni ezeket a kölyköket, bármennyire is dívik a "szabadság"-os nevelés elve....... hm?

Tegnap azon morfondíroztam, miért volt olyan egyértelmű T-be való belezuhanásom. És miért is olyan nehéz bárki mással. Aztán arra jöttem rá, hogy nekem - mint már roppantsokszor kifejtettem:) - nagyon fontos a múlt. És T-vel, fura mód, mivel "egy helyről jöttünk", mégha totál más idősíkokban is voltunk ugyanazon a helyen, szóval volt/van egy csomó közös "emlékünk". Ami persze a saját gyerekkorában vele történt meg, meg az én gyerekkoromban velem történt meg, vagy akár mostanság, de rengeteg a közös ember, a közös hely, a közös tárgy.... és ez olyan fontos....

Ezt sajnálom abban is, hogy az extől elváltunk. Mert SOHA nem lesz olyan - na, kivéve persze, ha mondjuk egy régi osztálytársammal vagy idevalósival jövök össze, aminek az esélye zéró és nulla közt van - ami akkor történik, ha valaki ugye úgy házasodik, hogy fiatalkortól együttvan, és együtt is marad. Az olyan jó.... mert ott is közös... közös a múlt, amire lehet építeni, amiben ismered a másik gyerekkori vagy fiatalkori énjét. És ez tök fontos. Mert akit most megismersz, azt valahogy csak olyannak látod, ahogy megismered. Nem tudod megtalálni mögötte azt a sok-sok évet - és az már nem is lesz a tiéd..... és fordítva is persze. Sosem tudja meg az a másik, milyen voltam hamvasarcú, csillogószemű, nádszálkarcsú csajként.... bakker :S.

Reggel korán keltem. Hajat akartam mosni, de átvariáltam, és előbb inkább elmentem boltba. Az ajtón kilépve tudatosult, hogy hull a hó.... és az az igazi, csöndes-téli hóhullás volt. Sajnos kocsival kellett mennem, és akkora csönd és nyugalom és mozdulatlanság volt az egész faluban, hogy hűűűű.... nagyon sajnáltam, hogy nincs a közelben bolt, kicsit szomorkodtam, hogy ellopták tőlem a reggeli hóeséses sétáimat, de tényleg.... ha még meglenne a sarki bolt, úgy 600 méterre, de jó lenne... De a másik, ahova most járok, sajna messze van, gyalog minimum háromnegyed óra alatt tudnék csak megfordulni..... ez a másik bevásárlással együtt tíz perc volt... ahogy ezen gondolkodtam, előjöttek a régi emlékek, és bizony bepárásodott a szemem. Mert ebbe a sarki boltba akkor jártam, amikor még itthonvoltam Mucussal. Napi program volt elsétálni, napsütésben, hóesésben, megnézni Bözsit és Marist, akik azóta már nyugdíjba mentek, a bolt meg bezárt.... hiányzik, mert valahogy olyan, mintha a fiatalságom is, vagy egy boldog korszak, azzal együtt záródott volna le. Hm.....

Mucusék tegnaptól vannak az Új Tanítónénivel... végülis várták, hogy már jöjjön, az átmeneti időszakban - két hét - felváltva voltak velük a napközis tanítók, hát huh, azt hiszem, mindenki megkönnyebbült, hogy végre vége....

A régi tanítónénijüket nagyon szerették, neki készítek - hát mért is ne én, ugye - egy albumot a gyerekekről. Minden gyerkőccel rajzoltattunk valami emléket, irtó aranyosak, nagyon jó kézbevenni ezeket a gyerek-képzeletszülte alkotásokat.... szóval ebből, meg fotókból csinálok majd egy nagyon "lájtos" scrapbook-hasonlatot..... reggel keresgéltem a cuccaim között, annnyi, de aaaaaannnyi jó, felhasználható dolgom van:). Az ilyen kézműveskedni szerető izéknek, mint én, hááááát.... szóval sosem unom meg a turkálást a szirszarjaim közt, annyi biztos :D.

Egyébként félbe van két album, és két naptár..... azokat jó lenne megcsinálni mondjuk.... mondjuk.... mondjuk ezen a héten...?:)