....hosszú évek óta most olyanok ezek a karácsonyozós napok, hogy nem elejétől végéig rohanás..... 23-án éjjel feldíszítettem a fát, gyönyörűséges lett, igaz, idáig ez a legnagyobb:), belóg a szoba harmadáig, de sebaj, szép, a miénk, és szeresssssük...

Tegnap reggel úgy keltem, hogy szortíroztam magamban, mi az, aminek mindenképp (mondjuk ez vicces, mert mi is lehet mindennél fontosabb, ugyan...) meg kell lennie, így a képeslapkészítés még belefért, és nyugisan elkészültünk délutánra - bár aztán nemtom, hogy csináltuk, de majdnem lekéstük az istentiszteletet :D, és a másik gyerekes család is úgy esett be, pedig Mucus és a másik két kislány volt a "karácsonyi meglepetésműsor", úgyhogy gáz lett volna, ha nem érnek oda.... - az istelentiszteletből alig emlékszem valamire, egyszerűen nem voltam ott.

Egyébként Mucus legszebb karácsonyi ajándéka az volt mindegyikünknek, hogy elzongorázta két kézzel a Mennyből az angyal-t, irtó ügyes....

Ma lustulunk, vagyis én, a gyerek elment az apjával, holnap majd vendégeskedünk mi is, de azt is nyugisan, nem akarok én sehova sem loholni...

Ma szomorkodhatnék is akár, és átbőghetném a délutánt, ezzel szemben mindjárt rendetrakok, gyönyörködöm a fában, elkezdem olvasni a Napsütötte Toszkáná-mat, befejezem Mucus legóját (namercsak azér' ám, mert megígértem! :D ), talán még egy filmet is megnézek, juhéj, és két pofára tömöm az édességeket, amiket begyűjtöttem..... :D