...búcsúzunk...
Az első munkahelyem, az első felvétel, apu vitt el. A parancsnokhelyettes volt csak bent, nyár volt, mindenki javában töltötte a szabadságát. Jobbára apuék beszéltek, én annyira gyerek voltam még - 21 éves, igen, gyerek. Néhány kérdés hozzám, és egy nagy, bátorító mosoly, mind a 32 fogát rámvillantottam, mély-barázdás arcán ilyenkor összefutottak a ráncok. Fog ez menni! - biztatott.
Hirtelen ember volt, nagyhangú, és igazságos.
És a zsebében állandóan napraforgót morzsolt...
Hozzátartozott a laktanyához, hozzátartozott az egész ottani létemhez.
És a neve.... a neve, amit leírni is jó volt.
Báthori István őrnagy úr, isten áldja.
