.... az éjjel, hogy végülis miért is vagyok elégedetlen. Miért érzem úgy, hogy valami nem okés, pedig hát én mondom mindig, hogy a jelen helyzetből, az adott szituból kell kihozni a legjobbat, és nem azt kell(ene) nézni, hogy miért így vagy úgy alakultak a dolgok (szarul), és hogy lehetne jobb is. Lehetne, de nem úgy van, hát akkor ennyi.

Éjjel végiggondoltam, hogy mit is csináltam tegnap.

Negyed ötre értem anyuékhoz, Mucus megvárt:), és együtt kajáltunk. Beszélgettünk anyuékkal, tök normálisan (ó igen, a reggeli félreértések miatt én erős gyomorideggel mentem hazafelé), és jókat. Aztán felkerekedtünk, és hazafelé bementünk még a nagybátyámékhoz, akiknek elromlott a tévéjük, és szereztek valami risszrossz másikat, és azon nézték azt az 1db csatornát:), szóval a családban én vagyok a technikai guru, úgyhogy megnéztem, mindenféle leírás nélkül be tudom-e állítani. A két öreglegény otthonvolt, és békesség is volt, a 40 wattos risszrossz lámpavilágnál olyan otthonos volt minden..... amíg én a tévével bajlódtam, Mucus kivonult velük a konyhába, én meg mosolyogva füleltem kifelé, ahogy körbeugrálják, ő meg szóval tartja őket a csicsergős hangjával, a nagybátyjáim jókat röhögnek rajta, aztán leülnek együtt a viaszosvászonnal letakart fiókos asztal mellé (igen, itt ilyen van:)) és hurkából meg kenyérből katonákat vagdosnak, és jól eleszegetnek. Nekem meg sikerült beállítanom valamennyi csatornát, és öröm és bódogság volt...

Aztán hazamentünk, jó meleg volt, mert apukám begyújtott, lapakoltunk, Mucust némi hadakozás után odaültettem a zongorához, én meg átnéztem a leckéit. Segítettem neki a zongoránál (ojjé, együtt tanulunk), aztán leült befejezni a leckéit, felolvasta nekem az olvasnivalót, aztán úgy belelendült, hogy elkezdte megtanulni a szorgalmi verset is, azt mosogatás közben kikérdeztem tőle. Utána előszedtünk egy pilates-cd-t, elterültünk a földön, és együtt tornáztunk. (Becsülettel végigcsinálja velem a kis nyavalyás:) ). Aztán fürdés, mesélés, én meg lezuttyantam a BK-t megnézni. Utána leültem könyvelgetni az egyházi dolgokat, aztán még felaggattam pár díszt az ablakra, átnéztem az itthoni rajzaimat, hogy mihez lehetne kezdeni, mert péntekre kellene valamit prezentálni az adventi kiállításra és vásárra, ami a Galériában lesz. (most néztem, nem tudom elsunnyogni a dolgot, mert kint van a nevem a plakáton is) Valamit ki is találtam, aztán előszedtem hozzá a rajzcuccokat, ma ha hazaérek, nekiállok.

Aztán még msn-eztem a barátosnőmmel, megvitattuk szokás szerint a világ dolgait, aztán fürdés, és fogtam a könyvet, és picit olvastam még az ágyban. Fejlámpával.... hogy a múltkor úgy megemlítettem Ábelt, hát előkerestem most a könyvespolcomról, emlékeztem, hogy nemrégiben én azt megszereztem egy antikváriumból. Azt hiszem, szeretem. Igen, nagyon tetszik.

Holnap elvileg szabin leszek, és remélem, anyuval lezavarjuk a karácsonyi bevásárlást, és aztán már csak néhány apróság kell esetleg, mindenesetre a karácsonyi őrületből szeretnék kimaradni.

Ma még meg akarom varrni Mucusnak az adventi naptárját, aztán a héten még kell készítenem valamit az iskolai karácsonyi vásárba is.

Azt hiszem, a rosszkedvem alapból abból adódott, hogy a gyertyagyújtáson, amire mi is kimentünk ugye, olyan nagyon fura hangulat volt.... nem ünnepi, hanem olyan magamutogatós, és közben igazából le se szarták egymást az emberek. Vagy csak engem nem, és ez zavart....? nem tudom. Mindenesetre nem sok látszatja volt a munkámnak.

Na, de hog visszatérjek az írásom elejére - szóval mivel is vagyok elégedetlen? avval, ha úgy telik el egy nap, hogy úgy érzem, nem csináltam semmi "előremozdító" dolgot, semmi fontosat, semmi érdemlegeset, vagy éppen abszolúte semmit. Tudom, hogy meg kellene tanulni "csak úgy lenni" is néha, amikor nincsen a napban semmi sorsfordító momentum.... na, szóval ez a nehéz, az olyan hétköznapokat elfogadni.... mittudoméééén...