....sem tudna nekem olyat mondani, amitől akár egy halvány mosoly is megjelenne itt a környékemen, esetleg rajtam....

És úgy is nézek ki, ahogy érzem magam.

Mostanában nincs olyan este, hogy mikor lehajtom a fejem a párnára, akár dögfáradtan, dögálmosan is, mint egy villanykapcsoló a szívemben, ne kattanna be, hogy mióta is...? mióta is van ez, ugyanez minden este? 2516 napja, -100 nap, mondjuk. Ugyanaz a forgatókönyv minden este, minden nap. Nyüszítve tör elő belőlem a kérdés, édesjóistenem, mit tettem, hogy ez van....? mit csináltam rosszat, rosszul...?

És minden reggel, mikor álmosan öltözködöm a fürdőben, és ott a nagy tükör, és látom magam, és tudom, hogy mindaz, amim van, a testem és a lelkem is, most a legtökéletesebb, ez a pár év, ami 30-40 között van, és ez mind egyedül....

Hát ne mondja nekem senki, hogy ez így könnyű.