....Dil Emmával.
Mert megint szembejött. Pl ezt az ismerősömet abszolúte jólesne kiiktatni, nem is hiányozna. Merthát jójó, ha néha összefutok vele, de hogy a nap bármelyik percében szembejöjjön csak úgy, akár akkor, mikor autózom békésen a reggeli ködben, és totálisan jólesően lemegyek alfába, mert Ez-az-én-időm, vagy amikor este álmos-kómásan leteszem a fejem a párnára, és akkor pikk! bekapcsolja nekem odabent a vellanyt... szóval ez nem ér.
Mostani téma éppenséggel a lányom, illetve leginkább én, hozzá kapcsolódóan. Hogy nem vagyok én elég jó elfogult anya. Ezt érzem. Éreztem ezt én már korábban is, amikor toltam a babakocsiban, vagy ült mögöttem a bicajon a kisülésben, és kiragyogtatta a fogatlan-hajatlan mosolyát mindenkire, és akkor én mindig csodálkoztam egyet, hogy hogy is van az, hogy olyan gyönyörűnek látják mások.... néztem, vizsgáltam, mikor fentvolt, mikor aludt, mikor beszélt, mikor menni kezdett, mikor fogat-hajat növesztett, mikor sírt vagy mikor jókedvű volt, szóval a nap 24 órájában képes voltam figyelni, hogy vajh mit látnak benne mások. Mert az egy dolog, hogy nekem természetesen a legszebb, a leggyönyörűbb, a legokosabb, még akkor is, amikor egyre inkább előjönnek azok a tulajdonságok, szóval tudjátok, azok a "nembiztoshogykénének".... tulajdonságok. Akkor az ember sóhajt egyet, és miután kidühöngte magát, vállat von, és max azt mondja: a miénk, vissza nem visszük.....
A lányom most iskolás. Kitűnő tanuló, csupa jó jegyei vannak, népszerű, sosem csúfolták, nem voltak nehézségei a beilleszkedéssel, hamar szerez barátokat, általában hangadó és hallgatnak rá, amolyan mindenlébenkanál típus, de olyan normálisan, azt hiszem.
És akkor jövök én, a gaz anya. Aki látja a másik oldalát is.... a lustát, a rendetlent, aki itthon eszméletlen hibásan képes megoldani a feladatait, azt, hogy a hangadó-személyisége miként megy át néha visszatetszően törtetőbe és akaratosba, hogy a segíteniakarása néha túlzott feltűnési viszketegségbe torkollik valahogy....
És akkor közben jönnek az olyan visszajelzések, mint a mai. A boltban. Amikor sorbanállás közben a helyi mozi-boltban megakadt a szemem a virgácsokon, és a három kifli mellé odasuttyantottam egyet. Az ismerős boltos-anyuka pedig átharsogott a bolt túloldaláról, a többi tíz vevő fölött: csak nem a Mucusnak lesz? nem mondod? nem tudom elképzelni, hogy ilyet érdemelne....
Hát, pedig de...:)
Mert Ő nem tudja, hogy pénteken lett volt egy "majdnembeírás" a napközistanbácsitól.....
Hogy ő harsogja a legjobban a "Petőfisándorgatyábatáncol" kezdetű örökifjú mondókát (öööööö mi ezt anno még az oviban, alvásidőbe.... na jó, ez nem annyira negatív:) ).
Hogy tegnap a kádban ülve elmesélte, vagyis elmutogatta az "ez itt a templom, ez itt a fa, kidől a fa, kijön a pap " -ot, melynek végeredménye egy felmutatott középső ujj, és amit szintén a napiban használnak.....
Hogy a múlt héten csak 4db ceruzát bírt elhagyni,hogy nem képes magától az ismétlődő feladatait elvégezni.......
És hogy kiidegel.....:D de ez már az én bajom, ugye.
Mert biztos nem vagyok elég jó anya.
