...pedig ma reggel is azzal a lábbammal keltem fel (istibiz), és ugyanúgy görnyedtem az első tíz perc után itt a sarokban a kanapén, de valahogy.... szóval az ember itthon van, süt a nap, mint a fene, és az is öröm, hogy kitaláltam, mi legyen az ebéd (oké, nagy teljesítmény, tudom...) de aztán ajándéknak tűnik a rádióban felcsendülő kendvenc-zene, és vidáman riszálok, amíg a gyerek kajáját készítem (ő persze üvölt, hogy nem hallja a tévét, aztán kijön megszemlélni, megszemlél, ó igen, és inkább visszacammog az ágyába (én meg vigyorgok, mit gondolhat), aztán mittudomén, körbenézek itt a neten, és valahogy minden kedvenc oldalamról ölembepottyan ajándékként valami, egy fotó, egy alkotás, egy versrészlet, egy gondolat....
Lehetne mindig hétvége, hm....?????
És persze a nagy búbánatomban az olyan fontos dolgok, minthogy végre voltunk "cégesvacsizni" a kolleginákkal, meg bowlingozni csütörtökön, és dejóvóóóót, meg tegnap beültünk egy kávéra P-vel, és még most is, vagy három év után hihetetlen nekem, hogy mennyire ragaszkodik hozzám barátjaként ez a srác, hm, szóval az ilyen dolgok meg elfelejtődnek.... 
