....ha egyáltalán lehet velem kapcsolatban ilyesmit emlegetni.

Szeretek főzni. Vagyis inkább "kotyvasztani". Néha elkap az ihlet, és akkor irtó szívesen sütök-főzök, persze a legjobb, ha van kinek, és van miért, de ez a mindennapokban elég ritka. Az utóbbi pár hétben valahogy több időm volt rá - vagy talán kedvem - gyorsan összedobtam ezt-azt. És ami még mutatja, hogy változom, az az, hogy kész vagyok ugye a kihívásokra - ennek példája a torta.

A kajákban a hagyományos ételeket szeretem, mármint a hagyományos magyar konyhát leginkább, és ugye abból is azt, amit otthon "szoktunk" enni, amit anyukám készített. Kimondott családi étel nem nagyon van, talán csak a krumplival egybesütött hurka-kolbász. Mivel 28 éves koromig anyuéknál laktam, és anyukám egy konyhatündér, esélyem (és kedvem) sem volt mellette bármit is kipróbálni, és amikor saját háztartásom lett, meglepődve vettem észre, hogy nem is olyan nehéz a főzés, és hogy valahogy sikerül is.... a sütéssel már másként voltam, attól valahogy tartottam, az nagy varázslat volt, és mivel anyu ebben nagyon spéci volt, talán ez is hátráltatott, illetve egy idő után oda jutottam, hogy önkéntelenül is olyan süteményeket próbáltam ki, amit otthon nem ettünk.

Szeretem azokat a kajákat is kipróbálni, ami hagyományos magyar étel ( a hortobágyi palacsinta ezidáig még nem ihletett meg), fura, de más országok speciális kajáiból csak egyet-egyet használok. Néha vágyódom arra, hogy legyen valaki, aki ezen a téren überhiperszuper kultúrált, és bevezet ebbe a világba is, de ez ugye mint sok más dolog az életemben, egyenlőre egy fekete lyuk.

Naszóval, tegnap nagy örömömre (és a kitartásomat - meg talán az öregedésemet is....??? - is mutatja, mertmivelhogy már párszor próbálam, és az istennek nem lett olyan, amilyennek kellett volna) estére sikeresen elkészült a dödölle: