...(de nem zavar, sőt)....

Hát úgy van, hogy kiirattam magam táppénzre. Most van az, hogy végképp összecsapódtak a hullámok a fejem felett, és rengeteg lemaradást be kell hoznom.

Anyu egyre gyengébb, és nem tudják, mi igazából a gond. Gondolkodtam, mit írjak erről még, de nem tudok... annyira összetett az egész, és annyira megoldhatatlan, hogy nem tudok írni róla.

A lényeg, hogy most nekem kell mindent intézni, és egyszerűen most kifogyott belőlem is a szufla, meló, gyerek mellett (egyre kevésbé tudom Mucust anyuékra bízni) most rámszakadt még két háztartás (hisz eddig jószerével anyunál kajáltunk) ügyeinek az intézése, hol a gyerek ügyei után futok, hol az anyuék miatt..... Jószerével a melóhelyen pihenem ki magam.

De igazából nem is ez a lényeg, csak jó lenne anyuval több időt tölteni. Most rettenetesen befordult, ijesztően elvesztette az életkedvét, nem eszik, és nem néz előre - megadta magát.

Apu pedig nem hajlandó ezt az egészet meglátni - teszi tovább a dolgát, és amikor ezzel először találkoztam, totálisan ledöbbentem. Próbálkoztam kezdeni vele valamit, de hárít.

Szóval jól nézek ki.

Mindezek mellett nem árt Mucusra is figyelni, és igyekszem is.

De nézzük mindennek a jobb oldalát - van? holnap mindenre kiterjedő vérvizsgálat, és nem tudom, mitől félek jobban, hogy kiderül valami, vagy hogy nem, és így tapogatózhatunk tovább  a sötétben - ma főztem isteni gulyáslevest, kisütöttem egy nagy jénaira való krumplispogácsát, és most dobtam be egy kalácsot a sütőbe, fonott, három ágában kakaós, diós, és mákos töltelék. Hát, kíváncsi leszek.... a lakás természetesen romokban....