....a tegnapi mélypontom igazából anyu "miatt" volt..... ma elviszem orvoshoz, és addig nem megyünk haza, amíg valami útmutatót, vagy valamit nem ad.....
nézegettem a neten, sajnos semmi használható dolgot, vagy kiindulási pontot nem találtam, hogy mit is lehetne csinálni.
És úgy szeretnék segíteni. Ez egy nagyon szar helyzet: pont annyira "sérült", hogy a hétköznapi, mindennapi élet nem gond, de azon túl, ami az ÉLET egyéb alapját adja, nehézkes. Nincs egyedüli, önálló kimozdulás, biciglizés, séta, beszélgetés. Az élet a kerítés falain belül zajlik, majdhogynem lekorlátozódik az evés-pihenés-éstestidolgok szintjére, vagyis ezek a legfontosabbak, és minden más csak ezután jöhet. Ismerős? ez az élet elejénél, a kisbabakorban van így, meg az élet végefelé, időskorban..... nos, anyukám még nem idős. Csak 61 éves.
A többibe nem szeretnék belegondolni. A közeljövőbe se, a távolba se. Tegnap megtettem, bőgtem is rendesen. Ennyi.
