....egy sms-re ébredtem, mely szerint Á. Borbála sikeresen elkezdte e földi életét az éjjel:), aminek örülni kéne, és én örülök is, csak...

A legtöbb barátnőmnél és a családban a velem egyidős pároknál később született baba, mint nálunk. Én voltam a "próba", akit tágra nyílt szemmel kérdezgettek a terhesség közben, aztán csodálták körbe Mucust azzal a tudattal, hogy egyszer majd nekik is lesz, és most is néha még érzem, hogy Mucus egy amolyan "útmutató".

De mindeközben, éltük a kis életünket, történt, ami történt, mi bentragadtunk egy életformába, és a többieknél meg folyt tovább az élet a rendes medervágásba, azaz hipphopp, két- vagy háromgyerekes szülőkké váltak.... azaz, simán túlléptek rajtam. Én meg úgy érzem, hogy mit is akarok én.... mit merjek bárhol is magyarázni, mikor nekem csak egy gyerekem van, a többiek sokkal tapasztaltabbak, rutinosabbak, "többet tudnak és érnek" mint én.

Huh, hát ebbe bele lehet néha dögleni.