...pár percet, aztán nekiállok készülődni. Ruhák, szendvicsek, játék, végiggondolni, hogy napközben a gyereknek mire lehet szüksége, lehetőleg semmit nem hagyni ki a számításból. Jobb esetben sikerülni szokott - végülis az ember hozzászokik, most már nyolc éve csinálom.... és ugye ebből hetet igazándiból tökegyedül. Szóval bármennyire is "rutinosnak" kellene lenni, nekem néhány dolog nem olyan egyszerű, mert én szétszórt vagyok, kapkodós, ezer felé gondolkodom és figyelek, de közben a hétköznapi dolgok valahogy kiröppennek az agyamból - anyám szerint ez rém idegesítő, és ezt nem hiszi eeeeel.... dehát akkor is így van. A kívülállók ennek ellenére - a visszajelzések szerint - egy rendkívül nyugodt, derűs, határozott fiatal nőt látnak bennem, jahaaaj, miközben én vagy vén banyának, vagy egy tényleg teljesen szórakozott, kapkodós fiatal lüke csajnak tartom magam.

Huh, most nagyon hideg van, éppúgy, mint tegnap reggel, és no lám, délutánra egészen jó idő lett. Azért tartok tőle, hogy Sárváron egy szál fürdőruciban vajh a kinti medencéket is fogjuk-e tudni élvezni, no meg a legnagyobb baj Mucus derékigérő haja és a vízalattizás, ami nála kihagyhatatlan :(, szóval remélem, megússza a megfázást.....

Fürdőköpeny..... na, itthon ne hagyjam neki. Ja, és a majomfejes vizipisztoly.

Jó lesz, a felsőszomszédékkal megyünk, ott két kisebb lány van. Tegnap velük grilleztünk, most két hétig itthonvoltak szabin, és rengetegmindent javítottak-szépítettek a lakásukon és a hozzátartozó kis parcellákon, kialakítottak egy kiülős részt, az utcáról sem lehet már belátni, mert benádazták, alakulnak. Most vettek telket, most ebben a lázban élnek, tegnap jöttek is a leendő szomszédaik, épp erre sétáltak, fiatal házasok, jó nagy hangzavar lett itt az udvarban, én meg behúztam, mert mit keresek itt..... a grillezésre is ilyen felemás érzésekkel mentem, mostanában nem igazán szeretek menni ilyen összejövetelekre, nagyon kilógva érzem magam, így egyedül, és nagyon esetlennek. Én nem csinálok grillezést, nincs is kit hívnom..... ők meg hívták a szomszédcsaj tesóját és férjét, meg az anyukáját, meg ugye Mucust, aki egész délután együttjátszott a lányokkal. Aztán így engem is, és ez olyan rossz volt így.... vittem sangriát, meg csináltam hozzá cukrozottszélű poharakat, annak nagy sikere volt. Végülis jól elbeszélgettünk, és nem éreztem magam rosszul, de mégis..... 

Olyan "nekem semmim sincs és seholsem vagyok" érzésem van. Szóval ez így szar. Mert a dolgokat mindig többféleképp meg lehet közelíteni, hangulattól függően. Lehet tökjól hangadó is lenni egy összejövetelen, és teljese értékű emberként résztvenni, ha olyanja van az embernek, de lehet majdelsűllyedni, és "énnemislétezem" viselkedést magunkra aggatni, ami önkéntelen, de mégis, hát csak saját magunk csináljuk.... és attól függően, hogy milyen arcot mutatsz, úgy is néznek rád, és úgy is értékelnek, és úgy is viselkednek veled, ez überhiperszupergáz....