...most nehezebben viselem ezt a napsütésmentes, szürke időt, mint amúgy, máskor. Hiányzik a reggeli tejeskávém mellé a napsütés, meg valahogy és igazándiból egy csomó dologról azt érzem, hogy nincs.

Bűntudatom van, hogy a gyerekem félcsaládban, apa nélkül van, nem is maga az apa hiánya zavar, hanem a család-érzés , a többenvagyunk,egybetartozunk-érzés, amitől Őt "megfosztom".

Morfondíroztam, hogy vajh miért van az, hogy nehezen engedek el dolgokat, ma is belefacsarodott a szívem, ahogy körbenéztem a lakásban, pedig tegnap este tuti biztos voltam benne, hogy oda akarok menni lakni a házba.

Jelent valamit, hogy nemszeretem a változásokat? vagy fordítsuk meg: ha valami jó, akkor abból miért is kellene elfele mozdulni? Á, meghasonlok.

Nagyjából nincs kedvem semmihez sem most.