...amikor semmi nem sikerül. Amikor dönteni kell, és sorozatban rosszul döntök. Azt hiszem, ebből a hétből elegem van, most. Meg magamból is. Már tegnap is kezdett erősödni az érzés, hogy valamit nem jól csinálok. Nem tudok rá magyarázatot adni, csak utána érzem magam marha rosszul.
És egyszerűen nem értem, tényleg nem, hogy miért azt csinálom adott pillanatban, amit.
A héten a gyerekeknek projekt-hét van. A mai napra egy kis kirándulás volt kitűzve, úgy beszéltük meg, hogy kivonulunk a tóhoz, lesz kis főzés, meg kézműveskedés. Az egyik anyukával vállaltuk, ő vett gyapjút nemezeléshez, meg gyöngyöket, hogy azt én csináljam, a férje kis ügyességi játékokat meg íjászkodást meg én még terveztem rongybaba készítést, buborékfújást, kisebb ügyességi játékokat. Úgy kértem szabit, hogyha esik az eső, akkor bejövök. Nem igazán gondoltam arra, hogy majd bent az osztályban legyünk. Reggel ott ültem az előtérbe, a kocsiba úgy pakoltam be, hogy vagy dolgozni jövök, vagy kézműveskedni, aztán már szűkös volt az idő, én meg ideges, telefonáltam összevissza, és úgy gondoltam, hogy egy órányi akármiért nem áldozok fel egy szabit (normál esetben, ha sütött volna a nap, délután elmentünk volna kirándulni osztrákokhoz anyuékkal). Szóval útközben még beszéltem a tanítónénivel, és eljöttem melózni. Útközben többször megálltam, és lelkiismeretfurdalstól vezérelve hívtam a másik anyukát, nem vette fel, ha felveszi, visszafordulok..... végig az cseng bennem "mert megígértem". Úgyhogy most itt ülök a melóhelyen, igazán nincs sok kedvem semmihez, viszont van egy hatalmas lelkiismeretfurdalásom, hogyhát igen, ismét bebizonyosodott: ennyire lehet rám számítani, és hogy cserbenhagytam az én gyerekem, a másik anyukát, a többi gyereket....
Akkor ott reggel azt éreztem, hogy franc se akar egy vagy két órát elcseszni, aztán simán elmegy ez a szabim, de most azt érzem, hogy de jó lett volna a kisgyerekekkel pár órát elvacakolni, aztán meg otthon is lett volna mit tennivenni, és kit érdekel egy elcseszett nap szabi.... :(
Na, ezért vagyok én mérleg, hogy mindig dilemmázzak, és sose érezzem jól magam :(.
Légyszi.... mittudomén, mondjatok érveket, hogy jól tettem, vagy.... vagy ne is mondjatok semmit :(.
