.....vagyis pontosabban: átestem a ló tulsó felére.... :D, nem izgat az egész, ahogy lesz, úgy lesz - de minden téren. Hiszen már tavasz vaaaaan!

Belátom, meg elfogadom, hogy nem tudok változtatni azon a tulajdonságomon, hogy néha nagyon hajtom a semmit, és nem jutok sehová, közben összecsapnak a fejem felett a hullámok, és ettől meg egy idő után rumli lesz nálam minden helyen és helyzetben, és én meg szétesek meg jó idegbajos leszek.... évek óta próbálom összeállítani a napjainkat, de mióta dolgozom, ez egyre kevésbé megy. Néha belegondolok jobban, mit is akarok én egy kapcsolatban? több gyerekkel? mert az igaz, hogy elviekben nagyon vágyom az egészre, de mi van, ha kevés vagyok hozzá? hisz kettőnket sem tudom megoldani, akkor mit csinálnék mondjuk egy öttagú családdal????

Szóval ma valahogy úgy keltem fel, hogy megpróbálok kompromisszumot kötni magammal, és megírom magamnak a napi feladatokat, vagy legalábbis a hetieket, hátha sikerül hatékonyabbnak, és így elégedettebbnek lennem.

A tegnapi nap Mucusról és az iskoláról szólt, reggel nyílt nap volt a suliban, az első órára be lehetett ülni, egész sokan voltunk szülők. Először úgy volt, hogy nem megyek, mert nem mertem elkéreckedni a melóhelyemről, hisz mostanában sok szívességet kértem, és bár vagy szabim kárára ment a dolog, vagy ledolgoztam máskor, de azért mégis... de Mucus annyira szomorú volt, és amúgy is, megfogadtam, hogy amennyit csak tudok, résztveszek az ilyen programjaikban (ezt idén, mióta elsős, egész jól csinálom :) ), hogy mégis megoldottam. Ügyesek voltak, a tanítónéni pedig továbbra is nagyon aranyos és JÓ.

Aztán sikerült ugye mesét is találnom végre neki. Már nagyon nyomasztott a dolog, mert egy hónap múlva lesz a verseny, és a tanítónéni nagyon izgult, hogy Mucusnak még nincs meséje, és én meg szégyelltem magam, hogy erre nem jutott időm, ami nem is igaz, mert folyamatosan kerestem, de nem találtam megfelelőt.

Délután meg megint az iskolában kötöttem ki, fogadó óra volt. Sokmindent nem tudtam meg, mert amit kell, azt úgyis tudom, úgy általánosságban beszélgettünk. Sajnos azt láttam, hogy ugyanazok voltak délután is, mint reggel az órán, és hát pont nem azoknak a gyerkőcöknek a szülei, akiknek pedig kellene jönni..... A tanítónéni el is volt keseredve.

Ma szeretném befejezni a rajzomat, mert csütörtökre nem akarom ugyanúgy visszavinni a galériába, mint ahogy elhosztam, de két hét eltelt, és semmi... hozzá sem nyúltam.

És tegnap még virágokat is ültettem, tavaszi virágkavalkád van az ajtóm mellett, csuda tavasziasan vidámságos :), nagyon kell ez már. Ma délután igyekszem haza, és továbbrendezem a kertet,van mit, remélem, meg is tudom csinálni, amit akarok. Igaz, elég hideg van, de muszáj lesz.

A-val szemben lelkiismeretfurdalásom van, mert vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, jobbanmondva előítéleteim, pl iskolai végzettség kontra intelligencia. Mert ugye minyimum agysebésznek kéne lenni, aki nekem megfelel (????). Ezzel szemben ő egy JÓ szakmunkás, és most vacillálok, nagyonis. Mert közben olyan dolgokat tud, meg mond, hogy a szemem kerekedik, és BUTÁNak érzem magam mellette. Meg kicsinek és védtelennek is :D, és lehet, hogy hülye vagyok, de kell ez, mert csak azt tudom elfogadni TELJESEN, akire fel tudok nézni (mind a 180 centijére is :D, és ez sem hátrány, ugyehogy....).

Meg várom a hétvégét is, hogy találkozhassunk :). Ez is nagy szó.....