...ez a pesti srác. Komolyan. Túl nyílt, túl egyenes, túl bizalmas, túl tolakodó néha - de mindez most nagyon jólesik. Lassan meggyőzöm magam, hogy nincs semmi rossz abban, ha néha elengedem magam, azaz, "engedek a vágyaimnak", vagy hogy kell virágnyelven ezt mondani. Már épp kezdtem aggódni, hogy tényleg frigid vagyok, vagy kezdek azzá lenni, pedig tutira emléxem rá, hogy nem vagyok aaaaaaaaaz  .... de persze teljesen partnerfüggő az egész. Ez a pasi úgy érdekel, vagyis kezd el érdekelni. Az ex-szel baromi jó volt az ágyban. Aztán volt még egy "alfahím", vagyhogymondják, aki szintén nagyon ottvolt, a többiek igazából említésre sem méltók (bakker, ez gáz), T-vel meg nem történt ugye az égvilágon semmi, de gondolom.... áááá, nem gondolok semmit.

Egyébként reggel agyaltam azon, hogy T. óta két év telt el, azóta volt P., akivel aztán inkább barátok lettünk, és G., akivel aztán inkább barátok lettünk....., és most van ez Á., akivel szintén úgy fest a dolog amúgy, hogy lehet, hogy lesz úgy  is, de akivel aztán inkább....aztán barátok leszünk, szóval igazából franc se tudja, de van egy határ, ameddig engedem, hogy közelítsenek, aztán valami jó kis fal emelkedik, és netovább. Na, így felsorolva úgy nézek ki, mintha mittudomén milyen gyakran váltogatnám a pasikat - vagy éppen ez lehangolóan kevés? nemtom, nekem sok.... de itt abszolúte perpill megtörténést tekintve puszta plátóiságról van szó (kivéve G-t, de ha jobban belegondolok.....már nem is emlékszem, ott mi volt! :D, szóval említésresnemméltó....)