....na gyerekek melyik a nehezebb, egy kiló toll, vagy egy kiló vas?"

a vaaaaaaas, a vas, - sivalkodjuk kórusban

tavasz van, a hátsó udvarban állunk a ringlófa alatt

hatalmas fa, ringlóban még sosem láttam ekkorát, a lenge szél bele-belekap a lombkoronába, apró fehér szirmok és illatok hullanak a hajunkba

ha szemerkél az eső, akkor is alatta játszhatunk, a levelek összeérnek, és megvédenek az esőcseppektől

hárman vagyunk, két unokabátyám és én

és végre elértem azt a kort (és magasságot), hogy fel tudtam evickélni a ringlófára

ez nagy dicsőség, végre teljes jogú tagja vagyok a csapatnak

bár csak az alsó , derékvastagságú ágon ülök keresztbe, de olyan jó ez is

"melyik a nehezebb, egy kiló toll, vagy egy kiló vas?"

nagyapám jön hátra, kaszát hoz a vállán, csöpp bajsza alól hamiskásan jön a kérdés, apró, mindig nevető nefelejcsszínű szemei most is huncutul mosolyognak

sivítozunk, kergetőzünk, miénk a világ

és valami észvesztő bizalom, teljesség, végtelenség

ami bennünk van még

a ringlófa ágai közt néha utat tör egy-egy napsugár, belecsiklandoz a szemembe, hunyorgok felfelé, és szívom, szívom az illatát a tavaszi virágzó fának

senki más nem csinált ringlóból kompótot, csak mamám,

szorgalmasan szedtük neki, ha megkért, ez sosem volt kérdés és sosem volt munka

Mucus áll a fürdőkád mellett, anyaaa, mondj még találós kérdést....!

na, melyik a nehezebb, egy kiló toll, vagy egy kiló vas? - jut eszembe

hol van már az a ringlófa

hol van már az a sok, végtelennek tűnő tavasz, meg nyár

hol van már örökké nyugodt mamám, és huncutszemű papám

hol van már az én gyerekkorom, és a végtelenség

és ahogy a kád fölé hajolok, pár cseppel több lesz a víz....