..azt hiszem, a félelmeink is  velünk együtt változnak, módosulnak, van, amik eltűnnek, és helyettük meg jönnek újak....

Emlékszem, volt időszak, amikor sokmindentől féltem, pl. főleg, ha egyedül voltam. Rossz volt végigmenni egy elhagyott utcán (még itthol is), vagy este, sötétben, rossz volt egyedül lenni a házban még anyuéknál.... aztán ezek elmúltak, és érdekes módon, mióta kettesben vagyunk Mucussal, nem félek, mert "nem engedhetem meg magamnak". De tényleg. Szombat éjjel pl, mikor leszálltam a vonatról, és sehol nem volt egy ember sem, és ködpamacsok kóvályogtak mindenhol, a lámpák fura fényben fürösztötték a magasban elvesző fakoronákat, még meg is álltam egy pillanatra, mert annyir szép, békés, csöndes volt minden..... holott jópár évvel ezelőtt úgy kapkodtam volna a lábam, hogy ihaj. (jó, egy éjjeli temetőtúrát még nem vállalnék be....)

Ahogy "öregszem", és egyre közelebbinek, ámde egyre misztikusabbnak tűnik a halál, na, attól egyre jobban félek.... mert akárhogy is, de jó élni, és nemjó belegondolni, hogy egyszer mindent és mindenkit itt kell hagyni.

És persze leginkább Mucust féltem sokmindentől, és úgy érzem biztonságban, ha velem van...

Mucus meg a III. Világháborútól fél, de tényleg és komolyan, és már nem tudok elég érvet felhozni, hogy most nem lesz. Sajnos ( :S ) nem tudom kezelni az olyan helyzeteket, amikor hazudni "kéne", mertugye most azt kéne mondani szépen és okosan, hogy á, dehogy lesz, miközben ugye az ember tudja, hogy benne van a pakliban.... van jó lenne azt mondani, hogy de itt a hős és erős apa, aki majd mindent elintéz.....

Ti mitől féltek?