...egy kiállításmegnyitóva egybekötött író-olvasó találkozón voltam délután. A kiállított képeket már láttam, a Galériában Zsuzsa már egyszer kiállította, de ott sajnos nem voltam a megnyitón, így magáról a technikáról, az alapötletről és a sorozatról nem hallottam. Most igen. Zsuzsával egyébként a Galériában ismerkedtem meg, ahova festeni tanulni járok. Ő már festő.... és költő, és író. Egyébként nagyon kellemes, mély másfél óra volt, és én nagyon jól éreztem magam, és sikerült Zsuzsáról egy másik képet kialakítanom. A beszélgetés úgy zajlott, hogy Zsuzsa egy barátja, egy gimnáziumi magyar tanár, újságíró kérdezgette, és így bontakoztak ki a történetek. Amik nagyon tetszettek, és nekem megdöbbentő volt, hogy azért furcsa, mert az én életemből, de nemcsak az enyémből, hiányoznak ezek a hosszú, értelmes, kerek egész mondatok..... ezeknek a párbeszédbe ágyazott kérdéseknek, kijelenetéseknek volt elejük, volt tartalmuk, és volt végük. Nem párszavas mondatok voltak, ahogy mi a hétköznapokban beszélgetünk.

Megdöbbentett, és elgondolkodtatott.

Zsuzsa versei is szépek, bár én nem ezeket a stílusúakat kedvelem, de sokban van gyönyörű képi elem.

A képei.... ez a sorozat kissé eltért Zsuzsa eddigi stílusától, korábban sok ikont és bibliai témájú képet készített, most pedig valahogy fricskát mutatva a világnak, meztelen, gnóm alakokat egy furcsa technikát alkalmazva, és a színvilága is kissé megdöbbentő volt.

Amikor először láttam a képeket, áprilisban, egyértelműen nem tetszettek. Azóta "művelődtem", és kezdek ráébredni, hogy a dolgok mögé kell nézni. Illik meglátni a technikát, a kihívást, az alapgondolatot, és hogy mi lett belőle.

Aztán a közönség... a kiállítást T. feleségének az édesapja szervezte, akit nagyon tisztelek és becsülök. Meg úgy az egész familiát is, végülis jófejek.... fura volt beszélgetni velük, T. édesanyjával is, meg hát T. feleségének az édesapját sem kerülhettem ki, tudják, hogy festek, látták a képeimet is, és hát korábbról is ismernek, a helyi életből, szóval hogy úgymondjam, gondolnak valami jót rólam, nem semmi.

És igen, ottvolt T. felesége is, most úgy hirtelen megöregedett, vagy csak nem áll jól neki a fekete, nem tudom. Ő nem, de T. édesanyja vett egy könyvet Zsuzsától, és T.-nek dedikáltatta..... ott álltam mögötte.

A megnyitón P. volt a kamerás, és picit tudtunk dumálni utána. P-vel simán tartjuk a kapcsolatot, levélben nagyon sok tanácsot kérünk és kapunk egymástól, nekem még mindig fura, hogy mennyire tud örülni ennek a barátságnak. Tegnap megnézett, és azt mondta, hogy tuti jól nézek ki, nem érti, miért hajítottam el az önbizalmam. Fura dolgok ezek.

És olvasok ismét. Rátaláltam egy írónőre, aki rengeteg regényt írt, mondjuka legtöbb baromi hosszú, mert három vagy négy kötetből áll, de érdemes kiolvasni őket, nagyon jó történetek kerekednek. A regények stílusát tekintve történelmi-romantikus. Az írónő Juliette Benzoni. Most a Firenzei lány-t kezdtem el olvasni, váááá, 4 könyvből áll....