Ha visszamehetnék az időben, ötévesen ülnék egy augusztus 5-i napon mamám küszöbén, búsan, kötéssel a fejem körül , mert épp mumpszom van, és utálnám a hosszú kordbársony nadrágot, amit a száz fok ellenére rámerőltettek,

De aztán mókásan vigyorogni kezdene a kötés a fejembúbján, mert kiderülne időközben, hogy névnapom van, tehát az ötévesek teljes és megtörhetetlen bizalmával hinném, hogy ma enyém a világ, és nemcsak hinném, hanem így is érezném, és nekem volna a legjobb a világon

Ha visszamehetnék az időben, trappolnék a folyótöltésen visszafelé a többi gyerekkel, mert leúsztunk a folyásirány mentén, de vissza csak a töltésen lehet menni, hallani az aratás hangját és valahogy belevegyül a levegő szagába is, szóval trappolnék vissza a töltésen, hibátlan barna gyerekbőröm csillogna a vízcseppektől,  és összegyűlne a nyál a számban, a bicigliknél hagyott szatyorba lévő olvadt-zsíros kenyérre gondolva,

Ha visszamehetnék az időben, valami vásárba lennék, és úgy ácsingóznék valami kockás kis plüsskutya után, ahogy életemben nem vágytam még semmi után, megkapom, évekig mindennap ráesik a pillantásom, ahogy belépek a szobámba....ja, és kezdek nagylánnyá formálódni, megkapom a Lányok könyvét, amiből rengeteg fontos információt tudok meg, és persze szigorúan titokban olvasom csak...

Ha visszamehetnék az időben, egy utcai lámpa alatt állnék,  és egy téli estén nézném a hóesést, ahogy áttűnik a fényen, puhaság van, meg nyugodtság, ami mindig is elvarázsolt. Másnap a többi gyerekkel szalmát tömünk nejlonzsákokba, és azzal csúszkálunk le bármilyen, vízszintesnél kicsit lejtősebb részen......

Ha visszamehetnék az időben, a középsulis nyáriszünet egy részében virágkertészetben lennék, az üvegházak tetejéről nyakunkba csöpög a víz, bóklászunk a hatalmas levelek között, és a rövidszárú kálákat hazavihetjük. Rengeteg Kálám lenne....

Ha visszamehetnék az időben, ülnénk a többiekkel a tábortűz körül, gitár szólna meg mi, aztán hajnalban meglesném a napfelkeltét, kibújva a sátorból, kimászva a stégre.

Ha visszamehetnék az időben, megint végigenném az összes cseresznyefa termését a lakásomtól anyuékig, hathónapos pocakkal caplatva, önkéntelenül és boldogságosan simogatva egyfolytában azt a pocakot.....

Ha visszamehetnék az időben, apró sapkát húznék a totyogósom kis fejecskéjére, és tologatnám napközben a babakocsiban, meg visonganánk nagyokat, Ő meg én. Tanítgatnám, figyelgetném, gyönyörködnék benne, fiatal anyuka lennék, harmincegyéves.

Ha visszamehetnék az időben, augusztus végét írnék, 2008-at, és azt írnám: és levelezek egy érdekes emberrel, hm, nem tudom, hogy fog alakulni, de örülök most neki...

De most most van, és valahogy semmisenemjó.....