...mikor Mucus kisebb volt, és elmentünk egy-egy rendezvényre, és még nem voltam túl azon a változáson, hogy "kettenvagyunk", szóval akkor még nagyon zavart egy-egy többgyerekes, teljes család látványa. Aztán ez elmúlt, valahogy összeszedtem magam, és talán a bizalom is felbuzogott bennem, hogy majd egyszer én is. Sok évig így volt.
De most úgy hirtelen megöregedtem....vagy mi. Rámtört az éveim súlya, rámtört az egyedüllét, a t(l)ehetetlenség(em)m, és néha nagyon fáj... Fáj, hogy ketten vagyunk Mucussal, fáj, hogy olyan igazi, összetartozó, vér szerint egymáshoz tartozó teljes családunk soha nem lehet már... apa, anya, gyerekek - ó igen, de nem olyan, hogy mindenki mindenkihez tartozik. És ez rossz....
Nagyon szeretnék még gyereket..... sajátot. De 36 vagyok mindjárt, baszki. Ebbe hogy fér bele még egy normális kapcsolat, amire egy gyerekvállalás épülhet? Úgy elsuhant az elmúlt hat év.... hat perc volt talán, vagy annyi se.
Nézem a fényképeket itt meg ott. Boldog, nyaralásos fényképek, tavaszi nagykabátos vigyorgások, teljes családok.
Baszkibaszkibaszki....... :(
