....meg hétvégék... meg minden... nem tudom, lehet, hogy velem van baj... nekem mindig, vagy legalábbis sokszor van mehetnékem... és valahogy sosincs, akivel. És az a baj, hogy egy ideig keresek, aztán egyszercsak rádöbbenek, hogy mindig én hívok valakit, engem meg nem annyira. És az ugye nem olyan jó érzés. De miért van így? Nem érzem magam annyira rossz embernek, és mégis, valahogy mintha nem lennének barátaim.... vagy senkinek nem hiányzom. Nem tudom.
Most szarul érzem magam. Itthon ülök, Mucust elvitte a másik mamája, itt egy nagy kupi van, de megint semmihez semmi kedvem. Egyedül meg nem akarok sehova se menni.....
