.... évzáró volt az oviban. És igen, valamilyen szinten ballagás.... hülye dolog, de ezzel csak ott szembesültem, amikor odaértünk..... Elnéztem ezeket a gyerekeket, ahogy szerpeltek, a kis műsort ahogy leadták, és eszembe jutott mondjuk a tavalyi ilyen kis műsor, ahol csetlettek-botlottak, hatalmas zavarban voltak és lámpalázuk volt, és most meg tök lazán, félvállról és játékosan előadták magukat.... Néztem őket, aki egyéniség lesz, az már most látszik..... különbözőek, mások, megvannak a kategóriák.... a vezér... a nagyfülő okoska.... a flegma rosszfiú.... a tüsihajú jópasi.... a nyugodt, de örökké bohóc dagi.... a mindig kavaró és bandavezér csaj.... a mindig visszahúzódó, és leginkább figyelők tábora... és hogy hol van ezek közt Mucus? Hát úgy tűnik, mindegyikből van benne egy kicsi (ó igen, még a dagiból is......:S, sajnos ezt a készített fotók hűen tükrözik.....), és így valahogy Ő az a kisember, akivel mindenki jól kijön... és én ennek örülök nagyon.

Kaptak tarisznyát is, és itthon elgondolkodtam ezen a szimbólumon..... amikor a mesebeli (vagy nem is mesebeli, nagyonis igazi, a múltunk mélyén gyökeredző paraszti sorsban élők) szegénylegény útnak indul, bele a világba, és szülei a vállára akasztják a tarisznyáját, benne a hamuba sült pogácsával, és egy lyukas garassal..... hm, szeretem a magyarságom:), a múltam:), a hagyományainkat.

Szóval valami (megint) lassan végetér, és valami más kezdődik.... neki öröm, kíváncsiság az újdonság felé, nekem öröm, aggódás, féltés, és persze pici szomorúság, hogy az idő telik, telik......