...tegnap kaptam életem egyik legszebb, és legkedvesebb bókját. Semmi különös, egy kastélypark egyik gyönyörű virágoskertjében bandukolva az egyik teljesen normális, abszolúte semmi-közöm-hozzá-férfi, akivel bicajozás közben nagyon értelmes és élvezhető párbeszédeket folytattunk, lehajolt egy nefelejcshez, és azt mondta: nézd, ez pont olyan szép, mint a szemed. Annyira kék épp.
És ebben nem volt semmi. Semmi tolakodó, semmi akárhovautaló, semmi továbbgondolandó. Csak egy őszinte mondat egy FÉRFITŐL egy NŐNEK. Ami nagyon, nagyon jólesett.
