...olyan buta az ember.
Még most, lassan másfél év után is minden délután, mikor befejezem a melót, és kilépek a gyárkapun, arra gondolok, hátha ott áll és vár. Mint egyszer. Egyetlenegyszer.
....néha....
2010.05.05. 14:57 Krikszi
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kraksz.blog.hu/api/trackback/id/tr125989421
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gggg 2010.05.06. 07:34:14
ezt olvasva elgondolkodtam, hogy nekem mégsem voltak akkora hűha-k, amikre azt hittem
és pont a múltkor jutott eszembe, hogy amikor azt hiszem, hogy ez sose múlik el és mindig valahol fájni fog, akkor is, mégis
nem is tudom igazán, melyik a jobb
borilla 2010.05.06. 08:16:40
Tudom, miről beszélsz... ez sosem fog elmúlni...:(
Panka 2010.05.06. 09:28:16
Erről a Cserháti Zsuzsa jut eszembe: "Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem,
De kezeli mindennap."
