Ahaaaa! Megvan, mi az, ami furcsa volt nekem az utóbbi idők havazásaiból.... Merthogy reggel nem tudtam ám betelni vele, ahogy autóztam. És szikrázott.. És csillámlott... és gyémántozott. A sok-sok hókristály, ahogy kavargott előttem, mögöttem, ahogy beborította az utat, és visszacsillogott.... mintha gyémántokkal szórták volna tele az utat, csodaszép volt, én meg gyerekes áhitattal néztem (nemtom, hogy értem be a melóhelyre, az utazás kiesett.....), éppen úgy, mint gyerekkoromban.
Ha most kinézek az ablakon, hatalmas pelyhekben hull ez az istenajándéka.... Én most nem akarok ittlenni, én most otthon akarok lenni.