Utálom magam. Gáborral vagyok, kedvelem, tisztelem, talán szeretem is... igen, szeretem. Minden jó vele, én mégis tartom a távolságot. Mindent megadok neki, amiről tudom, hogy szüksége van rá, és jólesik neki, és tiszta szívből adom - de nem teljes szívből.
A szívem Tiboré. Akinek most írtam egy hosszú-hosszú szerelmeslevelet. Övé a gondolataim nagy része, a szebbik.
Gábor felé ezért nem tudok nyitni. Pedig.... pedig minden adott lenne egy jó életre.
El fogom cseszni.
Mindenkit magamra fogok haragítani.
És utálni fogom magam.
