Figyu-figyu-figyu

Ez a kristálytiszta hóvilág vonzza kifelé az embert. Persze, határokon belül... ugyanis perpill még mindig vacogok, mert kb délelőtt fél tíztől naggggyon sokat voltam kint.... annnyira fáztam már a végén, hogy hiába pakolom a kályhát, én…

Szikrázik a reggel. És minden ellenére - az éjszakám egy rémálom volt, nem részletezem, de az újévet dokilátogatással kell kezdenem, nem szabad továbbhalogatni....- nagyon jókedvűek vagyunk. Mucus égrenyújtott kézzel és indiánüvöltéseket hallatva rohangál a lakásban, én meg…

Tehát mégegyszer.....Gyönyörűen esik a hó, sütit sütöttem, és fini lett, G mindárt ittvan, a karácsonyi zenéim továbbra is jók:), olyan kellemes ma itthon, meg úgy eltelt az idő, asszem, most jó nekem......(Nem, nem akarok ezen túlgondolni most semmire.....)

Gyönyörűen esik a hó.....

És hogy a mai nap vége még groteszkebb legyen: közben kibőgtem magam msn-en P-nek, tanácsát kérve, aki tanácsosztás közben közölte, hogy kár, hogy nem Ő a befutó....vagy valami ilyesmi. Azt hiszem, engem fel kéne lőni a holdra.

Azt hittem könnyebb lesz. Hogy eléállok, és elmondom, mást akarok. Hogy már nem Őt. Nem egészen Őt. Nem annyira Őt. Az egyforma, örökkön egymásbafonódó gondolatainkat. És Ő akar. Akar, de gyenge hozzá. Mindig az lesz. Így végül nem mondtam el. Mert megbénított a fájdalom,…

Ma azon gondolkodtam, jó lenne ezt a kényes egyensúlyt, amit mostanában lassan kialakítok magam körül, megtartani.... most úgy vannak dolgok, amiket végre elérek, szeretek csinálni, bár elég nehéz rászedni magam arra, hogy időben, idejében és mindent megcsináljak a "kell…

Odakint nagyon-nagyon hideg, idebent meleg, vaníliáskiflit sütöttem, Mucusnál ittvan egy kisbarátnője, gyerekzsivaj és karácsonyi zene, no meg finom sütiillat, és még van ma egy csomó időm, olyan jó kedvem van....:)

Már nem egy embernél olvastam, hogy gyönyörű hó van náluk.... nálunk, itt az ország északnyugati csücskében semmi sincs....... :( csak nagyon, nagyon, retttttenetesen hideg. Én szeretném, ha idén karácsonykor nálunk is esne a hó. Mert az utóbbi években, mint kiderült, mindenhol…

Szóval adódott délelőtt az a helyzet, hogy a postaládába két levél várt. Az egyik levél egy lassan eltűnő világból, a másik egy lassan elémhömpölygő világból.... ott ültem, és szégyelltem magam, mert nem tudtam fontossági sorrendet mondani. Nem tudtam. Az egyik ember még…