Figyu-figyu-figyu

Ma Gy-be voltam. Igaz, előadáson, és igaz, hogy szarrá fagytam a teremben, és utána igazából a cica marhára elvitte a kedvem mindentől, pedig kóborolni akartam a gyönyörű, napsütéses, és ünnepi, ámde hideg utcákon, boltról boltra, amihez aztán úgy egy óra után már semmi…

Lecsendesültem. Nem tudok rá jobb szót, erre az érzésre. Valahogy szótlan lettem, nem azért, mert nincs mondanivalóm, hanem mert most jobban esik a dolgok figyelése. Az emberek figyelése. A történések szemlélése. A belül játszódó gondolatfogócskák követése. Lassan letisztulnak…

A tegnap délután... hát, átbeszéltük a tegnap délutánt:). Azt hiszem, furcsa ismerettség a miénk. És nem tudom eldönteni - még -, hogy hogyan alakuljon. Nem egyszerű. Egy tragédia kapcsán "ismertem" meg, mint ahogy sokan is, és a véleményét hallgatva úgy megálltam…