Vasárnap, mikor nem lehetett hozzáférni a blogol-hoz, hát én a kefét rágtam majdnem... ottvoltam vasárnap délután, egyedül egy tökjó hangulatban, tele szebbnél szebb gondolatokkal, és nem tudtam leírni.... tudom, írhattam volna addig a gépre, de az nem ugyanaz... azóta meg a hangulat jócskán eltűnőben van, de azért megpróbálom összeszedni.

A hétvége olyan jó volt... nem történt semmi különös, csakcsupán egyszerűen jó volt. A mikulásozás Mucussal valahogy mindig öröm és "bódogság", megyünk ide-oda, találkozunk ezzel-azzal... és nézni, ahogy a gyerek örül. Ez csudajó. Na oks, kellett még hozzá délutáni bútorhurcolkodás (nagy röhögésekkel és rokonokkal), esti mézespálesz (nagy röhögésekkel és rokonokkal), hazafelé útközben megállni picit forraltborozni a hidegben (nagy röhögésekkel és ismerősökkel), aztán Mikuláncsüldözés, meg ilyenek... aztán vasárnap, x hónap után szóbaelegyedtünk T-vel az istentiszeletről kijőve, ami egy nagy lépés... és odaadtam neki a mikulás-ajándékát, volt benne egy cserépmikulás, az arcát reggel rajzoltam meg, rövid gondolkodás után egy gyors kézmozdulattal szemrehányó-fájdalmas kifejezést figuráztam rá, nem mérgeset.... vette a lapot.
Aztán vasárnap délután egyedül voltam, pattogó tűz a cserépkályhában, narancsillat a párologtatóból, az ablakon fénylik a csillag, én karácsonyi ajándékokat gyártottam, meg gyöngyöztem, a karácsonyi narancslikőr már érik, karácsonyi zenéket hallgattam, pakolásztam és nézegettem még a cuccosoimat, kinek miből és mit lehetne még.... és nyugi volt, meg olyan "milyenjómostígylenniélni"- mosoly rajtam, bennem, mindenhol....

Egy délutánra megállt a rohanás, kívül is és belül is.....