Most picit szörnyen érzem magam. Pont annyira meg úgy, mint mikor valakit ledarál az idő gépezete.... vagy mikor futok egy szekér mellett (ez az életem), de valahogy nem tudom utolérni, nem tudom rá felpakolni az útközben lepotyogott dolgokat.
Mert annyi mindent kellene csinálni...még...már. Csupa-csupa jelentéktelen dolgot persze, amit már x év óta tologatok magam előtt. Mert ugye nem fontos gitároznimegtanulni.... nem fontos gyönyörűséges tulipánosmobiltartót összeeszkábálni... nem fontos tornázni-táncolni-ugrálni... nem fontos átnézni az összes fiók mélyén sunnyogó csetreszeimet, amiből nemfontos ötletek által nemfontos dolgokat kreáljak-szépítsek.... nem fontos előszedni a rajzcuccaimat, hogy végre befejezzem azt a rajzot, meg nekiállni egy újank, meg persze nem fontos mindezt Mucussal.... és neki átadni, megmutatni......
Összeszedni kellene magam, én nem értem, mire megy el az időm. Vagy nem is megy el annyira, csak az én tesziveszi-élet-skálám mutatója mocorog másképp, mint a többieknek? Talán túl sokminden is van az életemben, több, mint másnak, és mégis kevésnek érzem? De miért van ez így?