Jösztök velem egy másik világba? Nincs messze, egyet ugrunk a valóságot és a képzeletet elválasztó árok fölött, és ott már csak egyenest, toronyiránt.... Hamar odaérünk, mert képzeletünk táltosát meglovagolva szélsebesen porzik el mögöttünk az út.... Nézelődhetünk is útközben, haj, annyi ott a látnivaló, el sem hinnétek... nem is kell:), elég, ha rácsodálkoztok tátott szájjal... majd visszajön hol itt, hol ott, egyszer, talán álmotokba... mert könnyű ám átmenekíteni a valóságot az álmokba, nade fordítva.... Erős és kegyetlen vámszedők strázsálnak visszafelé, nem adják könnyedén a köpönyeg alatt elrejtett álmokat, csak a legszemfülesebbek tudnak kislisszolni egy-egy agyonnyomorgatott álomképpel....

Kis ország ez, álomország, de minden látható-kapható.... Akkora, hogy néha belefér a mellényzsebedbe, máskor a végtelenségen is túlmutat... nincs benne tér, sem idő, mégis, pontosan működik benne minden...

Ha beérsz a városka első utcájába, ne csábulj el a legelső csillogó kirakatoktól... menj csak tovább, beljebb, aztán arra, amerre a lépteid irányulnak, jófelé visznek, hidd el. Mert lesz valahol egy sarki szatócsbolt, ahol minden megtalálható.... stanicliban a jókedv, befőttesüvegben tartós boldogság, képeslapkon égkékre festett jövő.... De válogathatsz szép pillanatokat is, üveggolyóba zárva, csak a saját számládat kell kérned... fel van arra írva minden. Fonott kosarat hozz, béleld ki frissen szedett fűvel, mert némely álom olyan törékeny.... Még ki sem érsz a bolt ajtajából, megpattanhat, és szétpukkan, akár egy szappanbuborék...

Ha egyszer eljutok oda, először sokáig nézegetek majd. A sok-sok éves tarisznyámból előszedegetem az összegyűjtött Sajátjaimat: rossz napokat, elgörbült mosolyokat, torz perceket, széllelbélelt ígéreteket, szürkére kopott terveket, a magány hétköznapi ruháját, csupa-csupa kifakult megnemvalósulást..... kiteszem szépen a bolt pultjára, és a Boltos becseréli nekem őket.... Előveszi majd a saját listámat, és kipipálja ezt a sok-sok rosszaságot, és ottmarad, hisz maradnia kell rajta pár megvalósítandó álomnak.... És kezembe nyomja a cetlit, és körbemutat a boltban, én meg válogatok .... Nem is kell válogatnom, a zsebembe ugranak a rám váró dolgok mind... mert mindenkinek sajátja van, ami csak az ő szívébe illik. És minden egyes dologgal fényesebbé válik majd a világ, meg színessé, és a hangok egyre csilingelőbben szólnak, és....

És akkor összeállnak majd a darabkák, és a Gömbölyű olyan kerek lesz, ahogy a Nagy Író megtervezte valamikor....