Mégnemtudommilyennap....

... egyenlőre úgy tűnik, hogy ahogy a nap lebírkózta a felhőket, rám is "fény derült", mindenesetre nem lefelé görbül a szám, max tökvízszintes, de ez is valami... Tényleg van valami abban, hogy pl asszem az indián asszonyoknál talán? tényleg nem tudom, mindenesetre a havonkénti megtisztulás az tényleg megtisztulás volt, és ilyenkor ők el is vonultak pár napra - nos, szerintem nekünk is ezt kellene tenni... mindenesetre rettenetes ez a feszültség, meg a mélypontok, amivel ez az egész jár, és pl akár ma reggelről is visszatekintve az elmúlt napokra: nem értem, hogy is láthattam olyan sötéten a dolgokat. Pedig úgy volt, ha akkor a kezembe adnak egy kötelet,talán még használom is..... bár amilyen béna vagyok, kioldódott volna a csomó :).
Az elmúlt napok fáradtsága nagyjából eltűnt, ma majdnem fullenergiával pattantam ki az ágyból, mindenesetre iziben és időben megcsináltam minden reggeli teendőmet, pedig istenbiz, tíz perc volt a többlet összesen, de mégis, annyit számít... és gyerkőccel se morogtam, ez is plusszpont.
De megint a házon járt - és jár - az agyam, tegnap pl ahogy pakolgattam, megint belesajdult a szívem: annyira nagyon szeretem én ezt a kis lakást... a zugait... a kis megbújnivaló sarkait, amit kialakítottam magamnak... és egyenlőre a másik háznak olyan balfék elosztása van - igen, igen, én terveztettem, de.... készen egészen más, mint a tervrajzon, pedig én még tanultam lakberendezést meg tervrajzolást és beosztásokat is, és mégis... - szóval nem tudom elhelyezni benne a kedvenc dolgaimat....

És T. még mindig minden percben eszembe jut, legfőképp persze úgy, hogy a "piszok", vajon ő mennyit gondolhat rám? egyáltalán eszébe juthatok-e? basszus, mi van, ha nemis? :(