Ezt tettem fel az iwiwes oldalamra, Tibornak, mert tudom, hogy elolvassa... másképp nem tudok üzenni neki..
Áldás
Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcod,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten
és ő ezt válaszolta nekem... megértette...
Tátott szemmel állok az orgonaillatú térben,
hátamban vöröslik a nap, előttem meztelen árnyék feszül.
A szél felkapja a hajam és táncoltatja az agyam körül,
vidám kócosság lengi be a horpadt csendet,
ami széttörik...
mert kitárt karral üvölt belőlem a csillogó felismerés:
megbékéltem, Istennel, magammal, minden bajommal.
