A gyereknevelés.....
...hát az egy piszok nehéz dolog. Mégha ketten lennénk rá, akkor is... de így.... nagyon szeretem, de néha konkrétan kiveri nálam a biztosítékot.... csak nézem kívülről magunkat, és nem hiszem el (nagggggyon szélsőségesen megfogalmazva) az egész életem arról szól, hogy egy kis zsarnokot szolgáljak..... Mert akárhogy is nézzük, ha otthon vagyunk, leginkább az ő igényeinek megfelelő dolgokat csinálunk.
Ráadásul - és ez megint a helyzetből adódóan nem pozitív dolog.... - tiszta apja. Pontosan azok a tulajdonságok kezdenek kiütközni rajta, ami annyira nagyon jellemző az apjára. És ez megint hihetetlen, ugye, mert az apjától "meg tudtam szabadulni", de a gyereket szeretem, viszont ezeket a hülyeségeit, amivel az apja rendelkezett, ezeket most megint ugyanúgy el kell viselnem..... szóval félek ám rendesen.....
