Jó lenne azt írni, hogy az ég tündérszoknyakék, de nem az, mert szürkeség van, és ez a szürkeség belekúszik az ember ereibe..... de tényleg, a tündérszoknya, az kék:), és mesélnék is róla, ha kicsikét csak egy kicsikét feldobódnék, mert akár boldog is lehetnék, ha más úgy akarná, kéremszépen, egy szó kéne most, egy telefon, egy sms vagy egy levél.... de én most a tündérszoknyáról akarok írni, mert az egy másik világ, mesevilág vagy talán képzelet, messzefutó és világonkívüli, igen, ott kezdődik az álmok kapujában, ahol néha láblógáznék én, mert ott a világvége is, és a Táltosunk már kívülről tudja az utat, pedig GPS-e sincs, GPS-e Neki van, ebben az ezüstautóban is, bár az álmok kezdetén még Fehér Nyíl volt, az várt ott a Széputcában, de az a GPS nem működik, mert nem talál oda a világvégére, Álomország kapujába, ahol én várom... De én most a tündérszoknyáról akarok írni, talán egyszer Z.hercegnő is kap egyet ajándékba, mert annyira nagyon vágyódik rá, és B.herceg majd jól kitalálja neki, és a legszebbet fogja leakasztani a Kerekerdő fáinak egyik ágáról, amikor hazafelé tart majd, oda, ahol Z.hercegnő mindig is várja.... és akkor Z.hercegnő felhúzza a legkékebbkék tündérszoknyát, bár talán lesz vaaaagy százéves is majd akkor, no de mi az, száz év a világmindenséghez, ugye, szóval felveszi és akkor majd végre együtt-táncolhatnak, ő meg a B.képű, és az összes titok meg fájdalom mosolyogni fog ott és tapsolni is nekik körbe, mert hát ugye sikerült....