Szóval tegnap majdnem mindent sikerült megcsinálnom itthon, amit akartam, de ennek az volt az ára, hogy délutánra "eladtam" Mucust (aki egyáltalán nem bánta, sőt), én meg nem mentem egész nap sehová, viszont rendületlenül pakoltam, és pakoltam, és pakoltam, és...... A majdnem rend-et sikerült elérnem azért. Így ma lazsálás feszt - lennnnnne, vagy lett volna, ha gyerkőcöm nem úgy kel fel, hogy ma anyakiakasztó programra kapcsolták be..... a végén kénytelen voltam felhívni Kovácsbácsit (by Pöttyös Panni), aki, mint tudjuk, mindent és mindenkit megszerel, az elromlott kisgyerekeket is. Mit mondjak, ez sem hatott.
Érdekes gyerekem van.
Most meg bulizni van, szülinapon, én meg mindjárt veszem az ünneplős nagykendőmet, a vállamra kanyarítom, és elsétálok ebben a szikrázóan napfényes vasárnapi délutánban a templomunkba, mert hangverseny lesz.
Minden ellenére olyan "jólesősen-melengetősen-boldogságosan" öröm van a szívemben.