Szombat óta azon tűnődöm, hogy lehet, mégis az exnél lenne jobb helyen a gyerek. Mert végülis tőlem mit tanulhat... és tőle mit? minden olyant, ami a mai világban kell: stikliket, a másik hátán való előrébbjutást, gátlástalanságot, a másik ember kijátszását és átverését, azt, hogy a saját érdek mindenekelőtt... és? nem ezekkel tudna érvényesülni? dehogynem. Aggasztó.......
A másik, amin gondolkodom, hogy munkáltatók hogyan képzelhetik el, vagy várhatják el a dolgozóktól a napi 10-12 órás melót. Mert nem. Nem és nem. Képtelenség, hogy az az evidens, hogy ott-tölts ennyi időt. És mi van a Te életeddel? Mi van az otthonnal, a társsal, a gyerkőccel, a családdal? Hogy fordulhatott ilyenre ez a világ?
Morc :(
