Naszóval ez az éjszaka a sosenemvolt dolgok éjszakája lett..... végül nem mentem sehova, és itt álltam egy estével szabadon, egészen furcsa volt, hogy azt tehettem, amit akarok, és mikor kimentem éjjel, hogy hátravigyem az autót,és álltam a félighavas éjszakába, eszembe jutott, hogy még soha nem mentem el éjjel itthonról csak úgy... Megcsörgettem Bátyust, aztán elmentem érte, és picit autóztunk, dumáltunk hegyenvölgyön. Megnyugodtam. Olyannyira, hogy itthon a másik szobában aludtam, egy óriásit, talán négy éve nem volt ilyen se.....És most reggel csend van, meg rend is, meg nyugalom, bár az egyik dolog fáj, nagyon fáj, de a gyerekem miatt (hogy elpasszoltam éjszakára) nincs lelkifurdalásom (mert mindig van általában), úgyis megyek mindjárt érte, és - ugye - ennyi meg nekem is jár.
És tényleg megkeményített az élet. Nagyon. Nem gondoltam....
