Tegnap vagy hatszor eláztam. Én szeretem, ha hideg van, azt is, ha esik az eső, de amikor hideg van és vízszintesen esik az eső, azt nagyon nem szeretem...... Délután ügyeket intéztem, meg nagybevásároltam - és bosszantó, hogy soha semmire nincs elég idő..... szóval közben, autóból ki, autóba be, pakolás, nyitás, csukás, esernyő meg tök felesleges macera plusszba.....

Az élet nagy kérdései ismét.
Szeretnék szerelmes lenni.
De nem igazán érzek semmiféle aprócska indítólángocskát sem magamban, senkiben nem fog meg semmi igazán, és ez borzasztó. Vagy bosszantó. Vagy elkeserítő. Most komolyan, persze, vannak pasik, akik tetszenek, akiknek jó a szemükbe mosolyogni, nade PASIK, és nincs meg az az egyetlenegy, aki miatt ne "néznék másra". És ez nagyon-nagyon hiányzik.

Sosem lesz más. Valahogy marad ez a kis állóvíz, időnként hullámzik, néha megvan a mélye, a gödör, néha a teteje, a napsütéses, de ennyi. Nabumm.