Csönd van, végre, gyerekemet elvitte az apja (ehhez már nem fűzök semmit, pedig lenne mit...), én meg gyorsan megcsináltam minden olyasmit - na jó, azért még akad - amit mellette képtelenség, vagy veszélyes esetleg. És most pihizek egy fél órát, ugye, ennyit szabad?:)
Mostanában nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy valami önálló dologba, egyedibe kellene belevágni. Jólesik, és elgondolkodtatott, ahogy rácsodálkoztak a gyöngyeimre, vagy a jelmezekre az előadáson, vagy éppen bármi másra, ami a kezem munkája. Elgondolkodtam, hogy talán ezekkel kellene valamit kezdeni... ugyanakkor valami eszméletlen erővel szállt meg a vágyódás az elmúlt napokban a népi dolgok után, és hónapok óta gondolkodom azon, hogy nekem muszáj... egyszerűen muszáj egy kis házikó valahol, hogy erdőmélye, hegytető, tópart vagy folyó mellett, már nem is számít, de valahogy azt érzem, hogy nem maradhat ez ki az életemből.... (most hülyeség a falusi turizmus, pl????) Ahogy nem maradhat ki az sem, hogy előkotortam a szekrény mélyéről a legelvontabb ruháimat, hogy most szembemosolygom azt is, ha valaki fennakad az öltözködésemen - úgyis ő fordul el előbb.... :) )
Aztánmeg magamválaszottan-magányos vagyok megint, mármint, most aztán hiába toporog bárki is, van itt körbe egy fal, onnan pillázom kifelé, hogy ugyanmár, mit is akarsz most tőlem.....? pedig hiányzik ám valami, megint vagy még mindig, vagy éppen állandóan?
Szóval útkeresés ismét, bár nem tudom eldönteni, hogy jó ez, vagy nem....
