Figyu-figyu-figyu

Nemtudomnemtudomnemtudom... már megint készülődöm, talán ez az őszies-várva-várt-idő teszi, ami nekem maga az élet, talán mert őszi vagyok, de  most érzem is, nem csak tudom, hogy vagyok, és hol vagyok, és jól vagyok, sőt, ahol vagyok, ott épp jól vagyok:), dehát mosolyog a szarkaláb a szemem mellett, jajistenem, hát ez is van, és nem is gond már:), szóval készülődöm, mintha útra mennék, dehát úton vagyok talán éppen, csak még én sem tudom, dejóóóóvóóóóóna, zümmögöm néha-néha, csak úgy, a konyhában, az utcán, dünnyögök is valami varázslatot, és megint visszamosolyog a legtöbb szembejövő szeme, és talán üzenek is, talán üzennek is, és most jó ez a magány, mert én akarom, és csapódhatnak mellém, ha épp azt akarom, percekre, évekre, örökre, akarom, akarom, nem akarom:).