Azért a mai napot mégis sikerült jobbítanom:). A lelkemet gyógyítgattam picit egy Istentisztelettel, ott valahogy átvitt értelemben is mindig kisüt a nap, délután pedig társasági életet éltem (nem mintha a köv. két napban reggeltől estig nem azt tenném...), volt M.É.Z. együttes egy kis ír zenével és tánccal (és az énekes kiköpött olyan, mint az Igazából Szerelem kivénhedt rockere:), a kockás gatyóját nehéz lett volna überelni), és családok és gyerekek és ültünk a fűben a Duna-parton és bábszínházat néztünk és hallgattuk a koncertet és jó volt...:), és egy fél délután nem gondoltam semmire és senkire, és  telefonomat sem néztem meg százhuszonhatszor..... (bár valahol mélyen mégis ott volt, hogy életemben két hete voltam erre, ezeken az utakon, és ott tévedtünk el Vele, és, és..... mindegy.)