Tegnap megbeszéltem főnökömmel a hogyan tovább-ot. Úgyhogy most itthon vagyok szabin.... az első érzésem tegnapm, meg a második is, a megkönnyebbülés volt, viszont z éjjel nem tudtam aludni, és már ötkor felkeltem. Az okés, hogy én tudom, hogy hogy is vannak a dolgok velem, na de őszintén: kívülről mi látszik? Itt egy elvált, egygyerekes anyuka, se pasi, se meló..... Nem túl vonzó alternatíva, nemdebár? Szóval úgy magamban egy picit megijedtem. Próbáltam magam azzal vígasztalni, hogy most ez a "pár hónap" vagy nem tudom, mennyi, az a szabadidő, amit nem töltöttem le, mert hogy a gyes lejárta után mindjárt elmentem dolgozni, és kifizették a szabimat, tehát nem voltam otthon szabin egy napot sem... és belegondolva, kellett volna......
Szóval szar érzés, valahogy úgy összetorlódtak a "nem vagy jó semmire" és "nem kellesz senkinek, semilyen területen" dolgaim.
És tényleg nem jó érzés....:(