Lábnyomok a homokban
Egyik éjjel azt álmodtam, hogy a tengerparton sétélok az Úrral. Az életem pillanatképei vonultak el a szemem elött. A homokban mindig 2 pár lábnyomot láttam. Az egyik az enyém volt, a másik az Úré.
Ahogy az utolsó kép megjelent, megdöbbenve vettem észre, hogy csak 1 pár lábnyom van a homokban. Pont az életem legnehezebb idöszakában, amikor tele voltam gondokkal, tragédiákkal. Aggódva kérdeztem az Urat:
Uram, hol voltál pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád? Hiszen megígérted, hogy mindig mellettem leszel.
Mire az Úr:
Gyermekem, én nagyon szeretlek és sosem hagylak magadra, föleg nem amikor bajban vagy. Ahol az 1 pár nyomot láttad, ott a vállamon vittelek.
