Mesét nézünk. Konkrétan Az Erdő Kapitányát... Gyerekem ül az ölembe, és naggggyon beszélgetni akar...
-Ajaaa, ugye tudod, hogy én a kislányod vagyok?
-persze, hogy tudom. (kis gondolkodás...)
-ajaaaa, és ugye, mi kislányok vagyunk....?
-igen, te is meg én is lány vagyok. (töprengés a hallottakon...)
-ajaaaa, az meg ott fiú - mutat a negatív szereplőre, aki konkrétan egy macska....
-azt te meg honnan tudod?
- (nagyon mély, és hosszú töprengés... ) hát mer'... hát mer'... mer jó nagy farka van!
Nbzmg, ezt a logikát vajon kitől(????) örökölte? 
