Néha nagyon elfog a vágy, meg belelkesülök, vagy éppen elkeseredek, mert úgysem tudom megcsinálni, hogy egyedibbé legyen a blogom, pont olyannak, vagy na jó, hasonlónak, mint amilyen én vagyok... Aztán meg a reggelünk megint nagyon szép volt, és még itt ül a szám csücskében a reggeli mosoly, amiben benne van  az otthoni hangulat, az oviablakból lelkesen integető gyerekem képe, a napsugár tánca a biciglikormányomon, a langyos levegő munkába menet. Vannak emberek, akik pont ugyanakkor jönnek-mennek, mint én, reggel is és délután is, és pont ott találkozunk minden nap, lassan már a biccentésekből köszönések lesznek, ismerőssé válnak. Tegnap büszke voltam magamra, mert bár nem volt igazából kedvem, és túl sok energiám se rá, de 9 után nekiálltam még tornázni, úgy tűnik, a fizikai leterheltség most jót tesz, kellemesen elfáradtam, és örültem, hogy csakazértis végigcsináltam, és jó volt utána ejtőzni a kádban, és lefeküdni fáradtan azzal a tudattal, hogy most talán végigalszom az éjjelt....(de nem, nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy ne ébredjek meg háromszor-négyszer egy hatórás alvás alatt, mondjuk, amíg nem érzem kipurcantnak magam, addig nincs is igazán nagy gond, de azért mégis...) Aztán elolvastam most egy blogot (na jó, részleteit), és egy picit "kisembernek" éreztem magam mellette, és igyekeztem a kispolgári jelzőt pozitívan felfogni, de most valahogy nem ment.... mindegy. Viszont érdekes, hogy csak nőben mérgelődöm, ha valaki tökjól ír, egy pasinál "felnézek", micsoda baromság......:)
Ülök az irodámban, heveny lelkiismeretfurdalással övezve, mert valamihez kellene kezdenem, és lenne is mihez, de most nekem fontosabb itt írnom, hát van ilyen biztos.... és tegnam meghoztuk a függönyöket, az irodámban így most a narancsszín dominál, vagy hat éve még világgá lehetett volna kergetni vele, ma szeretem, sőt... A függöny színváltós és ahogy megvilágítja a nap, gyönyörű... egyébként a lakás többi része függönyileg rémes (szerintem) kivéve a kisszobát, ahová én választottam függönyt... és kint a konyhában most kopácsolnak, építik be a konyhaszekrényt, mármint, hogy szakmai legyek, csak a dobozát, aztán majdmeglátjuk.... a rajz kész róla, legalábbis egyfajta, hm, ezt még meg kell tanulnom, hogy ha  a "megbízó" ízlése teljesen más, mint az enyém, akkor is muszáj, egyszerűen muszáj olyannak rajzolnom, amilyennek ő akarja. És már haladok:)